A keresztény hagyományban advent – a karácsonyt megelőző négy hét – a megszentelt várakozás, az emelkedett ünnepvárás időszaka. Az a négy hetes időszak, amely felvezeti számunkra az ünnepet, ráhangol és felkészít minket a karácsonyra. Vasárnaponként hétről hétre meggyújtunk egy-egy gyertyát az adventi koszorún ezzel egyre nagyobb fényt sugározva otthonunkba. Az adventi koszorú fényei, a négy gyertya évszázadok óta a biztosan bekövetkező, mindnyájunkra váró örömhírre figyelmeztetnek.

Az advent elnevezés a latin adventus (eljövetel jelentésű) szóból származik. Az advent a katolikus liturgiában az egyházi év első része, a – kereszténység egyik legnagyobb ünnepét – karácsonyt megelőző és előkészítő időszak. Advent hagyományosan a december 25. előtti négy vasárnapot – és a közéjük eső tizennyolc–huszonnégy hétköznapot – foglalja magában. Szent Simplicius pápa (468–483) az egész katolikus egyházban kötelezővé tette a négyvasárnapos adventi periódust. A négy egységre osztott ünnepi készülődés alapgondolata a Krisztussal való találkozás élményére való fölkészülés. A négy vasárnap ugyanis – már a korai középkor óta – a Megváltó négy eljövetelét szimbolizálja. Jézus Krisztus a katolikus tanítás szerint először a megtestesülésben jön el (ennek ünnepe a karácsony), másodszor a kegyelemben, harmadszor a halálunkban, negyedszer pedig az Utolsó Ítéletkor. Az adventi időszak fő üzenete, hogy a keresztény embernek egész földi életében várnia kell a Krisztussal való találkozást, amelyre megfelelő módon készülnie kell.

Az adventi időszak fontos üzenete a ma emberének, adventkor kell legyen erőnk arra, hogy megálljunk és körülnézzünk. Álljunk meg azért, hogy átélhessük ennek az időszaknak a jelentőségét, hogy a múltból erőt merítve, a jelent megélve merítsünk hitet és erőt magunkért, szeretteinkért, a holnapért. És megállva nézzünk körül szűkebb és tágabb környezetünkben. Ebben az időszakban még inkább figyeljünk szeretteinkre, hiszen nincs nagyobb boldogság az egymásra találás öröménél, ahogy Pilinszky János írja: „...nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és ,,jogosabb” birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk,és aki szeret minket.” Figyeljünk a körülöttünk élő elesettekre, a hétköznapi jótettek mellett a Karitász szervezetek akcióihoz csatlakozva is segíthetünk a rászorulókon.

Végezetül Ürögdi Ferenc a Minden advent című versével kívánunk minden kedves lőkösházi lakosnak Áldott, békés Karácsonyt és Boldog Új Évet!

Minden advent
Minden advent kegyelem:
vétkem jóvátehetem.
Minden advent vigalom:
Isten Úr a viharon!
Minden advent érkezés:
átölel egy drága kéz!
Minden advent alkalom:
győzhetsz saját magadon!
Minden advent ítélet:
így kellene - s így élek!
Minden advent remegés:
Isten felé epedés!
Minden advent ima is:
Uram, fogadj be ma is!
                      Ürögdi Ferenc

Fatimai Szent Szűz Plébánia Lőkösháza