Jolika Néni nekrológja
Balogh József Dezsőné/Kócs Jolán
„Hivatásod legyen:
élni másokért,
s mások boldogságában
keresni a magadét.
Jolika óvó néni, mindenki csak így idézi föl kedves alakját….sok-sok lőkösházi gyermeket nevelgetett, tanítgatott a jóra és a szépre…..Szívből jövően tette, nem kötelesség szerűen, hanem hivatásszerűen. Élete és második családja volt a lőkösházi óvoda, a lőkösházi gyermekek, az óvodában dolgozó munkatársak. Igazi nagy összetartó családdá kovácsolta az óvodai kollektívát, a szülők pedig nagy szeretettel segítették az intézmény munkáját, mert szerették és tisztelték az intézmény vezetőjét, Jolika nénit és az ott dolgozó munkatársakat.
Ahogy mindenki ismeri és emlékezik rá: Joli néni, Ófehértón, 1932. október 16-án, egyszerű polgári család első szülött gyermekeként látta meg a napvilágot.
Az alapfokú iskolai végzettség megszerzését követően középiskolai majd felsőfokú tanulmányait Nyíregyházán folytatta. Óvodapedagógusként végzett 1952-ben. Mindig a szakmájában dolgozott. Elsőként Kevermesen, majd néhány kitérőtől (Ecsegfalva, Elek) eltekintve, 1968-tól Lőkösháza település óvodájában dolgozott nyugdíjazásáig.
Férjével, a lőkösházi származású Balogh Józseffel 1953. február 14-én házasodott össze, házasságukból két fiúgyermek született.
A 70-es évektől, mint az óvoda intézményvezetője tevékenykedett. Az 1995-ös nyugdíjba vonulását követően még 1-2 évig dolgozott, segítve a kollégák munkáját. Antal Jánosné – Erzsike vette át tőle a stafétabotot, mint intézményvezető, de a mára már szintén nyugdíjas Nagy Józsefné és Kovács Lajosné is sokat tanulhatott tőle. Csendes, de határozott vezető volt. Úgy tudott a közösség vezetője lenne, hogy mintát adott a maga létezésével, a viselkedésével, az óvodapedagógusi munkájának magas színvonalával. A hangját senkivel szemben soha nem emelte föl, csendes határozottsága és az egész lénye, a lényéből sugárzó kedvesség és elhivatottság elegendő volt a tekintély megteremtéséhez…..
A gyermekek szeretete és az óvónői pálya iránti elkötelezettség jellemezte munkásságát. Hitt a jóban, munkáját hivatásként végezte, cselekedeteivel a közösséget szolgálta. A gyermekek által a közösségi élet elmaradhatatlan közszereplőjévé vált, de magánemberként is rendszeresen és szívesen vett részt a községi rendezvényeken.
Aligha van olyan lőkösházi család, akihez Jolika néni személyében nem kötődnek emlékek……
Nekem is óvó nénim volt. Emlékszem mély puha hangjára, jóízű kacagásra, emlékszem az érintésére…és a kezére, amivel olyan sokszor megölelt bennünket.
Drága Jolika néni!
Angyalok táborába kerültél, őrizzék ők az álmodat! Emlékedet hálás szívvel és tisztelettel megőrizzük!
